Egy félénk, újonc lány felfedezi szőrtelen kincsét. A kamera nagyít, miközben finoman simogat, szűk szűzhártyája ellenáll. A csúcspontja, egy kinyilatkoztatás bizonyítja, hogy szűk szerelmi fészke eksztázisban visszhangozhat.
Szégyenlős, ártatlan lányként átéli az intim utazást, habozásán túllépve belemerészkedik az önöröm világába. Kíváncsi tekintettel fedezni kezdi hibátlanul borotvált kincsét, ujjai finoman szétválnak selymes redőitől. A kamera minden részletet rögzít, ahogy ügyesen eligazodik a drága szűzhártya, ártatlansága szimbóluma felé. Gyengéd csábítással tantalizál és ugrat, felépíti a várakozást, amíg készen nem áll arra, hogy átlépje a tiltott küszöböt. Abban a pillanatban, amikor átlépi a szűzhártyáját, zihálás szökik ki az ajkai közül, az élvezet és az önkívület keveréke. Ujjai folytatják táncukat, egyre közelebb hajtják a széléhez, míg végül összerezzen, teste beleremeg a torkában. Ez az első személyes felfedezés, amelyet a lány saját örömére tesz, és végül megnyugtatja az utazást, amely nem éri el a saját örömét.